Szerintem sokaknak ismerős az érzés: beköszöntött a hűvös, hovatovább mától a hideg idő, és előkerülve a sapkák, sálak, kesztyűk hirtelen nem találják a helyüket a lakásban.  Normális, összeszedett családokban persze bizonyára megvan a helye mindezeknek, de nálunk valamiért idén novembertől is ügyetlenül oszcillálnak a téli holmik mindenfelé, mint önbizalomhiányos diófalevelek a gondosan nyírt pázsiton. Hülyén néz ki, na. Arról nem is beszélve, hogy állandóan leesnek a földre, és sosem találom, amit keresek, de főleg akkor nem, ha rohanni kell éppen valahová.

Ezért megint dühbe jöttem, és olyan kincset kerestem, ami nincs - vagyis biztosan van, csak nekünk helyünk nincs már bármilyen tárolódoboz, komód, kisszekrény, akármi elszállásolására a lakásban. Éppen a bejárati ajtónál állva szemléltem körbe reményvesztetten az előszobában, amikor hirtelen belém hasított a felismerés: a radiátor feletti falrész még ÜRES! Először az "ez vajon hogy lehet???" érzése rohant meg, mivel eddig azt hittem, rendkívül ügyesen kihasználtam minden lehetőséget szerény hajlékunkban. Aztán elvetvén a keskeny polcok ötletét, mivel körülbelül már csak fél évig lakunk itt, megszületett a legjobb átmeneti megoldás erre a néhány hónapra: zsebes tárolót kell varrnom a falra! 

Színben nagyon visszafogott kellett, hogy a legminimálisabban keltse a zsufi-hangulatot, így a halvány homokszínnél maradtam. Egy hatzsebes tároló lett a végeredmény, szerintem a téli hónapokra pont megteszi :) A mellékelt fotón is jól látszik, hogy fullra van tömve a holminkkal, így belátható, hogy miért volt S.O.S. szükségünk egy hatékony megoldásra... 
És bár nem a legszebb darab, de a szükség törvényt bont - elv alapján így a legjobb: olcsó, környezetbarát (mivel újrahasznosított textilből készült), és praktikus. 

És napról napra használva, egyre inkább érzem: szerethető is :)