Ha egy üzlet egyszer beindul... :)

Péter, aki épp a ládapadján ücsörgött, megkérdezte, hogy ha már ilyen frankón belejöttem az excenteres csiszológép használatába, lenne-e kedvem egy másik, rejtegetett bútordarabjával elidőzni. Szerintem még nem tudta, kinek teszi fel ezt a kérdést. Naná, hogy volt kedvem, és mivel ő már nemigen tudta volna hová tenni ezt a kisszekrényt, ugyanezzel a lendülettel nekem is ajándékozta. 

Napokig tűnődtem, hogy a jellegtelen, barna éjjeliszekrény ki is lehet valójában. Az biztos, hogy mikor egy mesterember kezei között formálódott, nem arról álmodott, hogy vénségére egy garázsban álldogáljon. Ütött-kopott külsejéből áradt a huncutság, és bár nemigen volt kedve megmutatni, de a kecsesség is. 

Mivel festék nem volt rajta, a hőlégfúvózás ezúttal elmaradt. Előkaptam a csiszolót, majd portalanítás után nekiestem alapozóval. Végül a fedőfesték, majd a minta került rá.

Ez lett egyelőre belőle (és mivel ekkor még mindig idióta voltam, naná, hogy before fotót róla sem tudok hozni...):

Cikkcakk-festés közben (nem keveset időztem vele, még szerencse, hogy egy fotó nem rögzít hangot...):

Majdnem kész:

A majdnem a tetején lévő tátongó űrre vonatkozik, mivel oda még keresem az igazit. Valószínűleg tejüveg lesz, mivel a tetejére olvasólámpát szánok a nemsokára S.K. felújításra kerülő hálónkban. És ha minden igaz, cuki bojtja is lesz, bár egyelőre szerintem ez a bútor pasis. Úgyhogy még meglátjuk...