...vagy szólnak neki, hogy szólítson meg :)

Péter garázsában évek óta eldugva bánkódott egy lócapad, amit még a felmenőitől kapott örökül. Le volt takarva valamivel, ezért nem láttam. Egyszer aztán úgy alakult, hogy megpillantottam. És eleredt a nyelvem. Határtalan önbizalommal kezdtem ecsetelni, hogy ebből milyen fantasztikus dolgot lehetne kihozni, elő is álltam néhány javaslattal...

Szerintem Péterék nem hitték, hogy komolyan gondolom. Így aztán minden különösebb vacillálás nélkül javasolták, hogy vágjak bele. Én meg nem voltam rest :)
Mivel a lócapad az övék, ezért több tervből ők szavazták meg a nyerőt, nekem pedig nem maradt más dolgom, mint kivitelezni. 

Az eredeti szín narancssárga és fehér volt, azzal a régi festékkel, aminek a hőlégfúvó hatására fantasztikus szaga kezd terjengeni, de mivel sajnos idióta vagyok, nem fotóztam le a kiindulási fázist (viszont Péter igen, úgyhogy majd pótolom ide az első fotót). A további fázisokról viszont máris mutatok képet:

Hőlégfúvunk:

Csiszolás közben:

Festés után, a késztermék:

A színe tehát zöld lett, a tulipánjai pedig vidámak, és bár az igazi tulipános ládákra egyáltalán nem jellemző a visszafogottság, szerintem sikerült közösen eltalálnunk azt a mintát és kompozíciót, ami mind a tulajdonosoknak, mind nekem a legkedvesebb.

A legnagyobb öröm, hogy mióta elkészült, a háziak is, és minden érkező vendég erre szeretne leülni. :)
Lehet, hogy csinálnom kellene még párat belőle...