Metamorfózison átesett házunk alakulása közben világosodtunk csak meg, mennyire nagyon fontos mindkettőnknek (férjnek és nekem is) az előszoba. 
Az ember ide lép, esik, botlik, jön, érkezik meg először, ha hazaér. Ezért egyáltalán nem mindegy, milyen hangulat fogadja. Az ajtó mellé támasztott sodrófáról és a kukucskálóról hagytam magam lebeszélni :D 

Ami viszont kell egy előszobába, az a cipőtároló, a kabátakasztó, és a vízszintes, pakolós felület. Cipősszekrényből pedig kellett egy a felnőtteknek, egy hobbit méret a gyerekeknek. Alapvetően újrahasznosításban gondolkodtam, hiszen ha már felhalmozódott néhány bútordarab a házunk táján, először azokból kellene kihozni valamit, és ha így is kevés, akkor ugorjunk bele az újabbak vásárlásába. 

Adott volt egy ronda barna irodaszekrény egyajtós eleme, egy régi kopott fésülködő-pipereszekrényke, és egy négyzet alakú ebédlőasztal, fenyőből. Ehhez kiegészítésképpen egy fa lambériás fal dobta fel az íre a pontot.
Mit tegyen az ember barkács-lánya, hogy mindez mutasson valahogy egy enteriőrben? Tökegyszerű: fesse le azonos színűre, pattintson rá azonos kiegészítőket, és nagyjából ezzel meg is alapozta a hangulatát a térnek. Miután ez az előszoba egy üvegtégla ablaksoron és a bejárati ajtó kisablakain kívül nem kap természetes fényt, a legideálisabb színt, a fehéret választottam. Az OBIban vásárolt kedvenc alapozó és zománcfestékkel estem neki a bútoroknak, de csak a csiszolás és portalanítás után. Így néztek ki előtte:

A festés és az új fogantyúk felcsavarozása után pedig ilyen lett a helyiség:

Remekül kiegészíti ezt a nagymamám házából megmentett csodálatos fali kabátfogas, amiről majd csak akkor hozok képet, ha a fölé tervezett polc is elkészül. Kiegészítésként valószínűleg citromsárga/napsárga színnel fogok operálni ide, de ez még tervezés alatt :)

A régi étkezőasztalunkból pedig egész egyszerűen ez lett:

Nem ragozom tovább, nekünk bejön. Jó ide belépni :)