Metamorfózison átesett házunk alakulása közben világosodtunk csak meg, mennyire nagyon fontos mindkettőnknek (férjnek és nekem is) az előszoba. 
Az ember ide lép, esik, botlik, jön, érkezik meg először, ha hazaér. Ezért egyáltalán nem mindegy, milyen hangulat fogadja. Az ajtó mellé támasztott sodrófáról és a kukucskálóról hagytam magam lebeszélni :D 

Ami viszont kell egy előszobába, az a cipőtároló, a kabátakasztó, és a vízszintes, pakolós felület. Cipősszekrényből pedig kellett egy a felnőtteknek, egy hobbit méret a gyerekeknek. Alapvetően újrahasznosításban gondolkodtam, hiszen ha már felhalmozódott néhány bútordarab a házunk táján, először azokból kellene kihozni valamit, és ha így is kevés, akkor ugorjunk bele az újabbak vásárlásába. 

Adott volt egy ronda barna irodaszekrény egyajtós eleme, egy régi kopott fésülködő-pipereszekrényke, és egy négyzet alakú ebédlőasztal, fenyőből. Ehhez kiegészítésképpen egy fa lambériás fal dobta fel az íre a pontot.
Mit tegyen az ember barkács-lánya, hogy mindez mutasson valahogy egy enteriőrben? Tökegyszerű: fesse le azonos színűre, pattintson rá azonos kiegészítőket, és nagyjából ezzel meg is alapozta a hangulatát a térnek. Miután ez az előszoba egy üvegtégla ablaksoron és a bejárati ajtó kisablakain kívül nem kap természetes fényt, a legideálisabb színt, a fehéret választottam. Az OBIban vásárolt kedvenc alapozó és zománcfestékkel estem neki a bútoroknak, de csak a csiszolás és portalanítás után. Így néztek ki előtte:

állószekrény1_1.jpg

előszoba1_1.jpg

lambéria1.jpg

A festés és az új fogantyúk felcsavarozása után pedig ilyen lett a helyiség:

előszoba2.jpg

Remekül kiegészíti ezt a nagymamám házából megmentett csodálatos fali kabátfogas, amiről majd csak akkor hozok képet, ha a fölé tervezett polc is elkészül. Kiegészítésként valószínűleg citromsárga/napsárga színnel fogok operálni ide, de ez még tervezés alatt :)

A régi étkezőasztalunkból pedig egész egyszerűen ez lett:


asztal.jpg

Nem ragozom tovább, nekünk bejön. Jó ide belépni :)

Már bőven azelőtt beleszerelmesedtem a babakonyhákba, hogy kislányom született. Így aztán egyértelmű volt, hogy amint lehet, a lányomat meglepem egy saját készítésű példánnyal. 

Ehhez nem kellett más, mint egy jó alapbútor, néhány év, míg a gyerekek megnőnek annyira, hogy elmozdulhassak az egy méteres vonzáskörzetükből, pár remek szerszám, és némi szabadidő, amikor beszerzem a kiegészítőket :) Ez a rész pediglen a lányzó kettő éves születésnapja felé érkezett el. 

Mivel épp költöztünk és lakásfelújítottunk is szimultán, egyrészt jókor álltam neki ennek  projektnek, mert minden szerszám amúgyis elöl volt (értsd: szerteszét, szana és mindenfelé csavarhúzók, csiszolók, kalapácsok, reszelők, dekopírfűrészek és derékszögek hevertek). Másrészt pont marhára rosszkor jött, mivel egymillió egyéb dolgom is lett volna. Egyéb fontosabb. De biztosan fontosabb? Annál egyáltalán nem fontosabb, minthogy a lányom a második szülinapján, és azóta is boldogan főzzön nekem (mű)kávét, minden alkalommal frisset, frissen elmosogatott csészéből kínálva, alapos műgonddal elkészítve. Úgyhogy ez így volt tökéletes :)

A meló azzal kezdődött, hogy megláttam Az Tökéletes Babakonyha Alapbútort, ami nem volt más, mint a nagymamám úgynevezett vizespadja. Régen ez szolgált arra, hogy egy kancsó kútvizet és egy lavórt tároljon, amibe mosdani lehetett, később, a vezetékes víz aranykorában pedig továbbra is folyékony halmazállapotú anyaggal maradt kapcsolatos; innentől ugyanis nagyanyám a szódásszifont, a málnaszörpöt és néhány poharat állomásoztatott itt. Az öröklött darab így nézett ki, mikor nekiláttam a tervezésnek:


babakonyha.jpg


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy évekkel ezelőtt már használatba vettem ezt a padot, ugyanis a régi konyhámban ez volt a fűszertároló szekrény, így annak idején már nekiestem hőlégfúvóval és csiszológéppel, ami most annyi előnyt jelentett, hogy a festék levakarásával már nem kellett szórakoznom.
A terv szerint az eredetileg balos ajtót lenyílósra variáltam át, két egyszerű ajtópánt és egy mágneses ajtózár segítségével. Ebből lett a remek kis sütőajtó, ami igazán nem volt nagy meló.
A mosogatótál kivágása nekem azért volt nagy kihívás, mert ezer éve volt a kezemben utoljára dekopírfűrész, de végül egész könnyedén megugrottam a feladatot.

babakonyha2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A portalanítás és zsírtalanítás után nekiestem még egy kicsit csiszolgatni, és fixre rögzítettem a felső fiókot (mivel a mosogatótál miatt az amúgyis kihúzhatatlanná vált). Aztán, újabb pormentesítést követően jöhetett az első réteg festék. 

Felvetődik a kérdés, hogy miért nem álltam neki kitapaszolni a repedéseket és betömködni a lyukakat rajta... Nos ennek egyetlen, csöpögősen romantikus oka van: az, hogy önző módon szeretném megőrizni benne a múltat is egy picit. Az idő nyomát, ami akkor hagyta rajta a stigmákat, mikor még a nagyszüleim használták nap mint nap. A lányomat remélem, nem zavarják ezek az apróbb esztétikai deficitek, az én lelkemet viszont kifejezetten gyönyörködtetik :)

Tehát, két réteg hófehér alapozó és zománcfesték felvitele után már csak a dekorálás, a fogantyúk maradtak a végére. Konyhai csapként ezúttal egy OBI-ban beszerezhető falra szerelhető akasztó szolgál, és itt vettem a virág alakú fiókgombokat is. A sütőajtó fogója komoly darab: a mi IKEA konyhánkból megmaradt szekrényfogantyú épp megfelelő méretnek bizonyult :) Gázrózsa helyett egy öntapadós tapétából vágtam ki a fekete köröket és a sütőajtóra a csíkokat. Végül felkerültek rá a "főzőlap" gombjai is, amiket a közeli barkácsboltban szereztem be.  Az eredmény pedig ez lett:

1016244_10151756406895909_2104092583_n.jpg

Hogy tetszik? 

Címkék: babakonyha DIY

Ahogy nézem, jó félévre sikerült kivonnom magam a forgalomból. 
Ugyanis: költöztünk :)

Gondoltam, márciusban lezavarjuk, áprilisban már jövök is a friss posztokkal. Jóvanna, mittudomén, sosem újítottam fel még házat! :) Így aztán masszívan szívtunk 5 kemény hónapon át, kezdve a szakadó hóban és fütyülő szélben történő nyílászárócserétől egészen a frissen festett nappaliba spontán szobaszökökút - performanszig, talán egyetlen dolog nem volt, ami úgy és annyi idő alatt zajlott volna, ahogyan terveztük. 

Szussz. Most pihenés van, egyáltalán nem vagyok hajlandó semmit sem csinálni. Nyaralok. Itthon. Csodaklassz amúgy, tényleg, próbáljátok ki! Úgy kell viselkedni otthon, mintha nyaralnál: egész nap a medencében, vagy dinnyét kajálva láblógatni, este fürdés után sétálni még egyet a gyerekekkel a hűs szürkületben, újságot olvasni az árnyékban, legalább 5 féle limonádét kipróbálni, és időnként felfedezni valami újat a környezetünkben. 
És mivel nyaralok, előzetesen csak néhány ínycsiklandó fotót hozok mindarról, amiről hamarosan bővebben is szó lesz, a masszív szívás tárgyáról: az új otthonunkról. 

Elöljáróban néhány "csodás" fotó, hogy mikből indultunk.

Snitt. 

fal2.jpg



kémény.jpg

lambéria1.jpg

FA-lra való tároló

 2012.11.29. 21:55

Szerintem sokaknak ismerős az érzés: beköszöntött a hűvös, hovatovább mától a hideg idő, és előkerülve a sapkák, sálak, kesztyűk hirtelen nem találják a helyüket a lakásban.  Normális, összeszedett családokban persze bizonyára megvan a helye mindezeknek, de nálunk valamiért idén novembertől is ügyetlenül oszcillálnak a téli holmik mindenfelé, mint önbizalomhiányos diófalevelek a gondosan nyírt pázsiton. Hülyén néz ki, na. Arról nem is beszélve, hogy állandóan leesnek a földre, és sosem találom, amit keresek, de főleg akkor nem, ha rohanni kell éppen valahová.

Ezért megint dühbe jöttem, és olyan kincset kerestem, ami nincs - vagyis biztosan van, csak nekünk helyünk nincs már bármilyen tárolódoboz, komód, kisszekrény, akármi elszállásolására a lakásban. Éppen a bejárati ajtónál állva szemléltem körbe reményvesztetten az előszobában, amikor hirtelen belém hasított a felismerés: a radiátor feletti falrész még ÜRES! Először az "ez vajon hogy lehet???" érzése rohant meg, mivel eddig azt hittem, rendkívül ügyesen kihasználtam minden lehetőséget szerény hajlékunkban. Aztán elvetvén a keskeny polcok ötletét, mivel körülbelül már csak fél évig lakunk itt, megszületett a legjobb átmeneti megoldás erre a néhány hónapra: zsebes tárolót kell varrnom a falra! 

270044_10151282300230909_640882197_n.jpgSzínben nagyon visszafogott kellett, hogy a legminimálisabban keltse a zsufi-hangulatot, így a halvány homokszínnél maradtam. Egy hatzsebes tároló lett a végeredmény, szerintem a téli hónapokra pont megteszi :) A mellékelt fotón is jól látszik, hogy fullra van tömve a holminkkal, így belátható, hogy miért volt S.O.S. szükségünk egy hatékony megoldásra... 
És bár nem a legszebb darab, de a szükség törvényt bont - elv alapján így a legjobb: olcsó, környezetbarát (mivel újrahasznosított textilből készült), és praktikus. 

És napról napra használva, egyre inkább érzem: szerethető is :)

Színdarabokat rendezek

 2012.11.19. 23:24

Vagyis keresgélem a tökéletes anyagmintákat a jövő tavasszal kezdődő gyerekszoba projekthez.
Ha és amennyiben be tudom szerezni színben a megfelelőket, már csak meg kell valósítanom a kitalált  enteriőröket.
Mi sem könnyebb, nem? :)

Egyelőre hangulatok vannak belőle:

Franka színei textilben2.jpg                             (Franka textil színei, úgymint ágytakaró, párnák és falvédő)

Botkó színei textilben2.jpg           (Botkó színei textilben)

A bútorok sem ússzák meg, dekopázsolni fogom a komódok fiókjait, valami ilyenre:

Franka komódja.jpg                                                                   (lánykomód)

Botkó komódja.jpg                                                              (Fiúkomód)

És akkor a falak színéről, illetve a bútorok alapozófestékéről:

bútorszín.jpg                                                                              bútorszín

fal színe Botkó.jpgbútor színe.jpgA két falszín, a fiú és a lány részlegen pedig ilyesmi szeretne lenni, ha nekem kedvesre akar varázsolódni. 


 Még két fotó a függönyről, aztán mára eldugulok :)

függöny2.jpgfüggöny3.jpg

Alapos késésben vagyok az idei Karácsonnyal kapcsolatban (is). Mióta gyerekeim vannak, rájuk fogom. De itt nem átallok gyónni: halogatós fajtából faragtak, és amit lehet, elhalasztok holnapra. 

Ez így nem teljesen igaz, de rohantam már december 23-án is ajándékot venni, a nem is olyan távoli múltban :) 
Idén a halogatást a kalendáriumkészítéssel kezdem, nehogy kiessek a szerepemből. Tulajdonképpen teljesen időben vagyok különben, tekintve, hogy november 17-e vagyon, és jövő hónap elejére kell elkészülnie - szól ilyenkor rám a pozitivista énem. Csakhogy, addig még a beszerzés, a fabrikálásra szakított idő, és a kivitelezés buktatói is alaposan meg fognak leckéztetni - replikázik a kárörvendő pesszimista belőlem, és azonnal szövetségre is lép Murphy-vel, hogy tervet eszkábáljon az idei velem való alapos kibabrálásra. 

Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért vetettem bele magam a keresgélésbe, hogy inspirációt gyűjtsek, egyáltalán milyen típusú naptárral szeretném elkápráztatni a két gyereket. Nagyon szépeket találtam, és ha már megtaláltam őket, gyorsan közzé is teszem, hátha akadnak hozzám hasonló halogatósok, akiknek hiába van milliónyi esze ága, eddig egyikbe sem jutott az a gondolat, hogy idejében érdemes rákészülni. (Ha másért nem, a többi halogatós beszerzési helyeken történő torlódását elkerülendő). 

Típusait tekintve igyekeztem kategorizálni a szépségeket, hogyaszongya: újrahasznosítós, fabrikálós-kreatív, varrós és patchwork, roppant egyszerű, bohókás, és Az Igazi. 

Kezdem a (szerintem) roppant egyszerűekkel:

Picit jellegtelen, de a bátortalanabbaknak biztos befutó ez a néhány aprócska színes doboz, és előregyártott számok segítségével elkészíthető kalendárium:

Elkku Hakkarainen.jpg                                                (Elkku Hakkarainen)

Ugyanez csodaédes gyerekzoknikkal, füzérbe rendezve:

szepkaracsonyponthu.jpg                                                                 (szepkaracsony.hu)

A picit bátrabbak kísérletezhetnek színes csomagolópapírral, megmaradt textildarabokkal, akár azok vegyítésével is, egy kartonlapra vagy fatáblára erősítve, ehhez hasonló jelleggel:

Suzette Spencer_1.jpg                                                                   (Suzette Spencer)

Félig az újrahasznosítás jegyében beburkolt gyufásdobozból, de akár kész, erre a célra vásárolt apró dobozkákból is könnyen összeállítható megoldás a tortakínálóra halmozott pici csomagocskákból álló naptár:

Jackie Voelker.jpg                                                           (Jackie Voelker)

Ha már gyufásdoboz, akkor lehet különböző anyagokkal is bevonni, és egymásra fenyőfa formában ragasztva szintén ötletes kalendáriumot nyerhetünk, aminél nem utolsó szempont, hogy az előző megoldással szemben itt a kihúzható kis fiókokba elhelyezhetők a meglepetések:

Stephanie Stevens.jpg                                                                (Stephanie Stevens)

Egy kiszolgált, de szép formájú tálca, és néhány gyufásdoboz románcából született a következő ötlet, ahol a tálca festéket, a skatulyák díszruhát kaptak, és igazán helyes lett a végkifejlet:

Tiffany Matto.jpg                                                      (Tiffany Matto)

Apropó: tálca. Egy egyszerű megoldás azoknak az újrahasznosítóknak, akik vagy lusták, vagy nincs kedvük további ajándékok elrejtéséhez ;-) :

Amy LaForte.jpg                                                                 (Amy LaForte)

Ezt a tálcát úgy tudom még elképzelni, hogy egy mágnessel rögzíthető Mikulással mendegélhetünk végig a számokon egészen Karácsonyig...

Hasonló problémám akad a következő kettő csodaszép, és finom naptárral is, mivel a visszaszámlálás hangulatát nagyonis megadják, de mire elérkezünk a nagy naphoz, gyakorlatilag elfogynak. A másik hátrányuk, hogy az előzőekből kifolyólag valószínűleg jövőre már nem kaphatók elő a szekrény mélyéről :

cafeblog.jpg                                                                         (Cafeblog)


mézesmandala.jpg                                                        (Mézesmandala)

Két klasszikusabb kalendárium a Karácsonyfát mintázó, falra erősített naptár, illetve az előre gyártott, aprófiókos dobozka, ám mindkettőt nyugodtan feldobhatjuk S.K. díszítéssel:

McLain Padilla.jpg                                                     (McLain Padilla)

orsivilág.jpg                                                  (Ovisvilág)

A szerelemből varrogatók kedvence lehet ez a három ötlet; az első egyszerűbb, ám színesebb, a másik kettő patchwork-ösebb megoldás (azzal a hátránnyal, hogy nem mindegyikbe tudunk belerejteni apróságokat). A zöld színnel játszó változat nekem nagyon harmonikus, míg az utolsóban a kedvenceim az aprólékos kidolgozás, az anyagok bátor vegyítése, és az összhangulat:

Christie Shutter.jpg                                                            (Christie Shutter)

Sarah Whiting_1.jpg                                                      (Sarah Whiting)

Szilvalé.jpg                                                             (Szilvalé)

Szintén egyszerű, de picit rendhagyóbb megoldás, ha előre gyártott, azonos színű cserepekben, kaspókban rejtjük el a csokit, ékszert, játékot, vagy pársoros vallomást. Ugyanez pepitában, ha tényleg pepitára, vagy akár színesre válogatjuk össze a hozzávaló edénykéket, és hasonlóan elrendezve kapnak helyet a falon:

Caitlin Nielsen.jpg                                                          (Caitlin Nielsen)

Az elhelyezést tekintve, jöjjön néhány gondolatébresztő példa még...

A szokásos kandallópárkányos verzió:

háziasszonysuli.jpg                                            (Háziasszonysuli)

A képkeretbe rendezett (ebben azt imádom, hogy visszafogottak a színei, és rendhagyó módon a meglepi nem zsebecskékben, hanem azokon "kívül" kapott helyet):

Heather Novak.jpg                                                       (Heather Novak)

A kicsit képzavaros, Húsvét-jellegű dekorral operáló, mégis mutatós, és roppant egyszerű, lusta-barát verzió:

maedchenmitherz.jpg                                                      (maedchenmitherz)

Az ajtóra szerkesztett változat (gyerekszoba felé eső részre tudom elképzelni, fegyelmezett, önkontrollt ügyesen gyakorló, jólnevelt kislányok esetén :D ):

ZoeStagg.jpg                                                                   (ZoeStagg)

És még egy, a személyes kedvencem, a lépcsőre véletlen-szerűnek tűnően halmozott, nagyon hangulatos kalendárium (amit valószínűleg utálnék kerülgetni, de szerencsére 24 nap alatt úgyis elfogyna): 

Laura Beth Love.jpg                                                                  (Laura Beth Love)

A végére jöjjön két külön figyelmet érdemlő darab még: a különböző méretű tábláscsokikat azonos csomagolópapírba vont, egyszerű gyertyadísszel feldobott típusú (ahol a meglepetés-jelleget el nem veszítendő, a csokik típusával erőteljesen variálnék), illetve a 100%-os GAG:

Tiffany D.jpg                 (Tiffany D)

Brooke Taylor_1.jpg                                                                 (Brooke Taylor)

Bár, valljuk be, ezutóbbinak annyi kalendárium-jellege sincs, mint egy Kiszel Tünde kiadványnak. Viszont legalább van benne tartalom :)

Az abszolút kedvencemet hagytam legutoljára. Nem éppen mai ötlet, de a színei, az anyag sugallta puhasága, az egyszerűsége, mégis mutatóssága, és a füzérbe rendezett kivitele miatt szeretem, úgyhogy idén teljes bizonyossággal állíthatom, hogy valami nagyon hasonlót fogok készíteni:

allsortstypepadcom_1.jpg                                        (allsortstypepadcom)

Nektek melyik tetszik a legjobban? 

Ne hagyd abba - szólt a fa

 2012.11.15. 22:13

Ha egy üzlet egyszer beindul... :)

Péter, aki épp a ládapadján ücsörgött, megkérdezte, hogy ha már ilyen frankón belejöttem az excenteres csiszológép használatába, lenne-e kedvem egy másik, rejtegetett bútordarabjával elidőzni. Szerintem még nem tudta, kinek teszi fel ezt a kérdést. Naná, hogy volt kedvem, és mivel ő már nemigen tudta volna hová tenni ezt a kisszekrényt, ugyanezzel a lendülettel nekem is ajándékozta. 

Napokig tűnődtem, hogy a jellegtelen, barna éjjeliszekrény ki is lehet valójában. Az biztos, hogy mikor egy mesterember kezei között formálódott, nem arról álmodott, hogy vénségére egy garázsban álldogáljon. Ütött-kopott külsejéből áradt a huncutság, és bár nemigen volt kedve megmutatni, de a kecsesség is. 

Mivel festék nem volt rajta, a hőlégfúvózás ezúttal elmaradt. Előkaptam a csiszolót, majd portalanítás után nekiestem alapozóval. Végül a fedőfesték, majd a minta került rá.

Ez lett egyelőre belőle (és mivel ekkor még mindig idióta voltam, naná, hogy before fotót róla sem tudok hozni...):

Cikkcakk-festés közben (nem keveset időztem vele, még szerencse, hogy egy fotó nem rögzít hangot...):

1.jpg

Majdnem kész:

201210026323.jpg

201210026324.jpg

A majdnem a tetején lévő tátongó űrre vonatkozik, mivel oda még keresem az igazit. Valószínűleg tejüveg lesz, mivel a tetejére olvasólámpát szánok a nemsokára S.K. felújításra kerülő hálónkban. És ha minden igaz, cuki bojtja is lesz, bár egyelőre szerintem ez a bútor pasis. Úgyhogy még meglátjuk... 

Címkék: chevron cikkcakk bútorfelújítás DIY éjjeli szekrény DIY

Megszólít a fa

 2012.11.15. 21:54

...vagy szólnak neki, hogy szólítson meg :)

Péter garázsában évek óta eldugva bánkódott egy lócapad, amit még a felmenőitől kapott örökül. Le volt takarva valamivel, ezért nem láttam. Egyszer aztán úgy alakult, hogy megpillantottam. És eleredt a nyelvem. Határtalan önbizalommal kezdtem ecsetelni, hogy ebből milyen fantasztikus dolgot lehetne kihozni, elő is álltam néhány javaslattal...

Szerintem Péterék nem hitték, hogy komolyan gondolom. Így aztán minden különösebb vacillálás nélkül javasolták, hogy vágjak bele. Én meg nem voltam rest :)
Mivel a lócapad az övék, ezért több tervből ők szavazták meg a nyerőt, nekem pedig nem maradt más dolgom, mint kivitelezni. 

Az eredeti szín narancssárga és fehér volt, azzal a régi festékkel, aminek a hőlégfúvó hatására fantasztikus szaga kezd terjengeni, de mivel sajnos idióta vagyok, nem fotóztam le a kiindulási fázist (viszont Péter igen, úgyhogy majd pótolom ide az első fotót). A további fázisokról viszont máris mutatok képet:

Hőlégfúvunk:

201208315861.jpg

Csiszolás közben:

201208315856.jpg

Festés után, a késztermék:

201209105996.jpg

201209105997.jpg

A színe tehát zöld lett, a tulipánjai pedig vidámak, és bár az igazi tulipános ládákra egyáltalán nem jellemző a visszafogottság, szerintem sikerült közösen eltalálnunk azt a mintát és kompozíciót, ami mind a tulajdonosoknak, mind nekem a legkedvesebb.

A legnagyobb öröm, hogy mióta elkészült, a háziak is, és minden érkező vendég erre szeretne leülni. :)
Lehet, hogy csinálnom kellene még párat belőle...

Címkék: tulipános lóca DIY ládapad

A fa és a fejsze

 2012.11.15. 21:36

Van egy fám, és élezgetem hozzá a fejszémet.
Ez a blog pont erről szól.

Az elmúlt néhány hónapban kiderült számomra, hogy vonzanak a körülöttem lévő tárgyak. A gravitációs mezejükkel ugyan semmi extra kapcsolatba nem kerültem, de kiváltanak belőlem egy "muszáj ebből csinálnom valami sokkal jobbat" érzést. A megvalósulási hatékonyság egyelőre nem túl magas (és még kevésbé rendszeres), mivel két, 1 méternél alacsonyabb személy élvezi kitüntető figyelmemet a nap 24 órájában, az év 365 napján.

Az eddigi munkáim egytől egyig szerelemnek minősülnek. 
Sajnos a korábbiakról nincs fotóm, így csak érintőlegesen szólok egy csodaszép kredencről, tulipános ládáról, polcos szekrényről, kárpitozott fotelekről... Azonban hozok máris néhány képet a nem olyan régi kedvenceimről, hogy mutassak is valami kézzel foghatót... na jó, szemmel láthatót:

Az első a kislányom rácsvédőjéről és takarójáról szól. Tudni kell hozzá, hogy a varrógéppel aznap este ismerkedtem meg közelebbről, mikor ezeket készítettem, tehát első művek közé tartoznak a varrott tárgyaim. Ekézni nem ér, mert szerintem tökre bevállalható, ha az ember lánya nem is tud varrni :) 

DSC04405.jpg

DSC04412.jpg
Ugyanezzel a lendülettel készült a kisfiam párnája és takarója is, félelmetes, minden rémisztőt elűző oroszlán haverral:

201203183331.jpg
201203183326.jpg
És egy kínomban kitervelt élvédő, ami a két állandóan mozgásban lévő, magát napi rendszerességgel a kisasztal sarkán (lehetőleg az arcán) lenyúzó perpetuum mobile védelmében pattant ki hirtelen őszülő fejemből:

DSC04422.jpg

Egyáltalán nem biztos, hogy rendszeresen frissül majd ez a felület, de a blogbejegyzések száma időről időre biztosan növekedő tendenciát mutat majd. Ahogy a két gyerek eléri az 1 métert, érzem, hogy elképesztően hatékony leszek. :)

Tervem rengeteg van. Innentől pedig baj nem lehet ;-)


Címkék: takaró rácsvédő élvédő párnahuzat

süti beállítások módosítása